Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élete és művészete

 

Szeleczky Zita élete és művészete


Még csak elsőéves növendéke a Magyar Színművészeti Akadémiának, mikor első filmfőszerepére szerződtetik. A kezdődő nagy siker nem kényeztette el, elvégzi a Színművészeti Akadémiát, s a budapesti magán-színházak csábító ajánlataival szemben az ország első prózai színháza, a Magyar Nemzeti Színház ösztöndíjas szerződését fogadja el. Itt első perctől kezdve főszerepeket játszik, s működésének második évében már a legtehetségesebb fiatal színésznőnek ítélt Farkas-Ratkó díj nyertese. Antik és modern klasszikusok hősnője. Tipikus "all round" színésznő. Aki arra a legbüszkébb, hogy épp úgy otthon van Shakes-peare Juliájában, Titániájában, Ibsen Solveigjében, Moliere Dorina-jában, Pirandello Mostohalányában, Niccodemi Annájában, Tamási „Énekes madarában”, Mikszáth-Harsányi Tóth Marijában, Németh László Satajában, mint könnyebb operettben.
- Ki nem emlékeznék az idősebb generációban az egy egész szezonon keresztül játszott Mária főhadnagyára,?!... Vagy a korabeli magyar filmek naiva szerepeiben?

Huszonnégy magyar film főszereplője; leghíresebb ezek közül a „Fekete gyémántok”, „Rózsafabot”, „Gül Baba”, „Sok hűhó Emmyért”, „Sziámi macska”, „Zenélő malom”, „Nász-induló”, „Az első”, „Gyávaság”, „Áll a bál”, „Egy éjszaka Erdélyben”, stb. - ez utóbbi a velencei filmversenyen díjat nyert. Olasz filmje a „Tentazione”, Argentínában is hamar szerződést kapott... („Vivir un instante” c. film második női főszereplője.)

Háború alatt a magyar kórházak "üdvöskéje”, aki szerepléseivel enyhülést és vígaszt hoz a sebesült katonák számára, a katonák és a „nemzet kishúga". 1945-ben a kommunista megszállás elől Nyugatra menekül, s 1948-ban Argentínába vándorol, ahol művészi hivatásának él. Megalakítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, mert az emigrációban - úgy hiszi és vallja - , legfontosabb kötelessége a magyar kultúra ápolása.
A legnehezebb körülmények között szólaltatja meg - az emigrációban először Madách: Az ember tragédiáját, Katona Bánk bánját, s a Gyöngy-kalárisban csokorba köti a magyar népdalokat és népviseleteket.

Argentin filmszerepe alkalmával az egész argentin sajtó a legnagyobb elragadtatással ír szerepléséről. Az 1956-os magyar szabadságharc idején drámai kiáltvánnyal fordul a világ asszonyaihoz. Argentína elnöke külön kihallgatáson fogadja, rádiók és televíziók sora szólaltatja meg. Az argentin állami rádió hónapokon keresztül tartó előadássorozat megtartására kéri fel, amely sorozat a magyarságnak sok barátot szerez, s a legnagyobb elismerést váltja ki.
A magyar vers szerelmese és hivatott tolmácsolója. Különleges tehetséggel és átéléssel szólaltatja meg a magyar költészet gyöngyszemeit. Előadóestjeivel - szavaló és tarka-estjeivel - bejárta Dél-Amerika, Kanada, az Egyesült Államok és Ausztrália magyarlakta városait, s fellépéseivel nemcsak visszavarázsolta a magyar múlt felejthetetlen szépségeit, de beleplántálta a szívekbe az elveszett Haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást is. Lelkesedése összefogta a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünnepelték.
Az emigrációban kilenc lemeze, tizenkét hangkazettája jelent meg, - három ezek közül a clevland-i „Árpád Akadémia” aranydíját nyerte el. Lemezei: „A magyar költészet gyöngyszemei”, „Édesanyám, lelkem”, „Nagy karácsonyi album”, „Kis testvéreim, magyar gyermekek”, „Magyar Rozika Amerikában”, „Nóta, nóta, magyar nóta”, és a „Zita Sings”, továbbá egy kazetta Mécs László verseiből, három kazetta Wass Albert verseiből és prózájából. Hagyatékában találtam cirka hetven Reményik-verset rádiós-tekercsen.
Az emigrációs szervezetek egymás után tüntetik ki, s 1993-ban a kommunizmustól felszabadult magyar haza is lerója tiszteletét: emigrációs munkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntetik ki. A Legfelsőbb Bíróság a kommunisták ellene hozott koholt vádjai alól felmenti, az ellene hozott ítéletet megsemmisíti, s ezzel teljes rehabilitálásban részesíti.
1990. után rendszeresen hazalátogat, számtalan meghívásnak tesz eleget, megjelenik a Magyar Rádióban és Televízióban. 1998 őszén végleg hazaköltözik és Érden telepedik le.
Itt érte a halál 1999 július 12-én. A nekézsenyi /Borsod megye/ temető családi sírboltjába temettük, szeretteihez.

2007-ben megkapja a „MAGYAR ÖRÖKSÉG” kitüntető díjat.


Az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét és fáklyahordozóját Zászlós Zsóka György író-történész e szavakkal jellemezte:

"Szépséget a békében, - hitet a háborúban,
- vigaszt az összeomlásban, - reményt a hontalanságban....
Adhat-e valaki ennél többet Nemzetének?"

 

lovag vitéz Jávor Zoltán
ny. főiskolai tanár
Művésznő szellemi hagyatékának gondozója
.